Kérdésed van? +36 20 9 324 409

A DBands, az életkor és a motorikus kontroll szempontjából

Szerző: Garami Zsolt

Sokan kérdezik tőlem levelezésekben, hogy a DBands használatát hány éves kortól lehet - érdemes elkezdeni. A lehet és az érdemes kérdéskörét külön venném, mert - bár szoros összefüggésben vannak, gyakorlatilag együtt járnak, de ez némi magyarázatra szorul.

A mikortól kérdésre képzéseinken el szoktuk mondani, hogy a legobjektívabb válasz erre, a DBands felrögzítési lehetősége, azaz, ha a fiatal sportoló combjának körmérete eléri azt a fejlettséget, mellyel, biztonsággal rögzíthetőek a pántok, az életkor pontos meghatározásától függetlenül elkezdhető a DBands alkalmazása.

Amennyiben a comb körmérete megfelelő, általában a végtagok hossza is elegendő ahhoz, hogy az alsó végtagi elmozdulás során az eszköz ellenállást fejtsen ki.

Ez egy antropometriai összefüggés, mely az esetek legnagyobb százalékában releváns, de természetesen figyelni kell a végtagok hosszára, mert az adott életkor, aktuális alkati adottságai szempontjából előfordulhat, hogy - bár a körméret megfelelő, a végtagi hossz nem elegendő az ellenállás feszüléséhez.

Ez nagyon ritka, így javasolni tudom, hogy a használat kezdetét elsősorban a comb körmérete alapján állapítsuk meg és figyeljünk a végtagok hosszára, hogy megfelelő ellenállás generálódjon az elmozdulás során.

Pontos életkort azért sem említünk a képzéseinken sem, mert már 8-9 éves kortól észlelhető az akceleráció-retardáció jelensége. Azaz lesz olyan 9 éves gyermek, akire az eszköz felrögzíthető és találkozni fogunk olyan 12 évessel, akinél nem fogjuk tudni annyiszor körbetekerni a pántokat, hogy az megfelelően rögzüljön.

Ez a fejlődési jelenség, valamint a pántok rögzítési lehetőségének, és a végtagok hosszának összefüggése kiváló marker arra vonatkozólag, hogy a gyermek biológiai fejlettsége, a DBands használatát lehetővé teszi-e, vagy sem.

A DBands ellenállása elasztikus, ráadásul az ellenállások erőssége között is többféle van, emellett az ellenállás nyomatéka a végtagokon arányosan eloszló, így a csontok – a korral egyre csökkenő - plasztikusságára nem jelent veszélyt a kezdő ellenállás alkalmazása ezen antropometriai feltételek megléte esetén. (Természetesen gyermekkorban, a gyakorlatok megválasztásánál figyelembe kell venni a csontok plasztikusságát, de ez minden gyakorlat rendszerre igaz és külön témakört jelent, ezért erre itt nem térek ki).

Itt említem meg azt is, hogy a rugalmas ellenállások, szemben a tehetetlenségi ellenállásokkal, fokozatosan kapcsolják be a motorikus egységeket, ezért az izomzat fejlesztése szempontjából kíméletes, preventív módszerről van szó.

Hogy mikor érdemes? Erre a válaszom az, hogy, amint az eszköz rögzítése lehetővé válik a fenti feltételek alapján.

Ennek miértjére a DBands és a motorikus kontroll összefüggése a válasz.

A koordináció korai, szenzitív időszakában nagyon fontos, hogy olyan mozgásmintákat alakítsunk ki, melyek a későbbi, pubertáskorban széteső koordinációs képességek újbóli felépítését majd könnyebben teszik lehetővé.

Azaz a korai szenzitív időszakban nagyon fontos a pontos mozgásminták kialakítása.

Erre kiválóan alkalmas a DBands, mivel az eszköz, az aszimmetrikus elmozdulások során, az ellenoldali lánc stabilizációs funkcióit azonnal bekapcsolja a motorikus egységek aktívizációjával.

Első ránézésre az lehet a gondolatunk, hogy a végtagok ilyen jellegű összekapcsolásával beszűkítjük a mozgáspályákat, mely alapján azt gondolhatnánk, hogy a koordináció folyamata bizonytalanabbá válik. Mivel a rugalmas ellenállás a megnyúlás révén követni tudja az ízületi mozgáshatárokat, a mozgásminta nem szenved kárt, sőt pontosabbá, a technika javára hatékonyabbá válik.

Ennek okai a fent említettek, azaz, ahogy az asszimetria miatt keletkező ellenoldali stabilizációs probléma felmerülne, ott – a DBands által bekapcsolt motoros egységek, azonnal aktívak lesznek, így stabilizálni fogják a fellépő aszimmetrikus hatásokat. A neuromuszkuláris rendszer ezeket folyamatosan jegyzi, memorizálja, ezáltal a DBands nélküli mozgásokra jótékony hatással lesz.

A jelenséget bárki megfigyelheti magán is, de ennél is többet mond a gyermekek, serdülőkorúak körében alkalmazott koordinációs DBands gyakorlatok hatékonysága.

A későbbiek során, amikor a megnyúlási életszakaszban a koordináció szinte „darabokra” hullik, az idegrendszer nem felejt: sokkal gyorsabban építhető újra a megkívánt mozgásminta, ha korábban már alkalmaztuk a DBands-et.

Ha ebben az időszakban is alkalmazzuk az eszközt, akkor ezek az újra rögzített helyes mozgásminták, még tökéletesebben köszönnek vissza az ifjúsági és felnőtt korban.

A DBands progressziót kínál a koordináció fejlesztésében, ezért lenne fontos annak alkalmazása már a pre- akadémiai rendszerben, hogy a későbbiekben a futások, irányváltoztatások során pontos mozgásmintákkal dolgozhassunk, az edzői munkát a sportág specifikus mozgásokra tudjuk fókuszálni.

Garami Zsolt,

Erőnléti edző,

DBands Master Trainer

Divíziók hírei

Keresés